Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]
[ ]
Lancia=Motorsport
Az 1908-1909-es két éves periódus alatt zajló versenyek után, a gyakran győztes Vincenzo Lancia felhagyott a versenyzéssel, és szigorúan megtiltotta, hogy hivatalosan részt vegyenek autói az ilyen sporteseményeken. Ez a döntés paradoxnak tűnik, de szándékának az volt a célja, hogy a vállalati forrásokat utcai járművek tervezésére és megépítésére koncentrálják. Persze azért voltak olyan magánemberek, akiket lehetetlen volt eltávolítani a versenyzéstől. Mikor a vásárlók felfedezték a Lambda sportos temperamentumát, sokan indultak el ralikon. Egymást követték a győzelmek. Ugyanez történt az Apriliával, amellyel az autóvezetők egy egész generációja nőtt fel a II. Világháború alatt. A versenyzők soha semmilyen hivatalos támogatást nem kaptak a cégtől. A Lancia 1951-ig nem indult a saját neve alatt. A fiatal Gianni Lancia nagy rajongója volt a motorsportoknak. Négy Aurelia B21 kocsi, melyek magántulajdonban voltak, de Lancia támogatással részt vettek a Giro di Sicilia versenyen, és osztályukban elnyerték az első négy helyet az Alfa Romeo 1900-astól, mely korának legjobb sportkocsijának számított. A kocka el volt vetve.


Négy, tulajdonképpen sorozatgyártású Aurelia B20 Coupe elindult a Mille Miglia versenyen. Bracco futott be másodikként Villoresi Ferrarija mögött, melynek hengerűrtartalma kétszerese volt a Lanciáénak. Bracco, ezúttal Luranival újra első lett kategóriájában a 24 órás Le Mans versenyen. A lelkesedés óriási lett. 1952-ben Bonetto megnyerte a Targa Florio versenyt. Hivatalosan is bemutatták a galoppozó elefántemblémájú Lancia Stable-t. Mostanra már nem az lett a cél, hogy a túrakocsi kategóriában legyőzzék az Alfát. A D20 Sports Car elkészült, elé még magasabb célt állítottak: az ellenfél a Ferrari volt. Az 1953-as és 54-es esztendő csupa sikerekkel volt teli: megnyerték a Targa Floriót, a Pánamerikai versenyeken megszerezték az első három helyet, Albert Ascari nyerte a Mille Migliát. Louis Chiron egy Aurelia B20 2500 GT-vel megnyerte a Monte Carlo Rallyt. A sportban elért dicsőségek mindenkivel feledtették a vállalat gazdasági nehézségeit. Gianni Lancia ambíciói egyenesen a Forma 1-hez vezettek.
A D50-ként ismert Grand Prix versenyautó innovatív volt. A V8-as motor hátul keresztben elhelyezett sebességváltót hajtott. Az oldalt elhelyezett jellegzetes üzemanyagtartályok javították a kocsi aerodinamikai jellemzőit, és lehetővé tették, hogy a súlyeloszlás a verseny elején és végén is állandó maradjon. A csapat sztárpilótája Albert Ascari volt. Az első helyen száguldott a Monte Carlo-i versenyen, mikor elhagyta a pályát, és a tengerbe zuhant. Sértetlenül úszta meg a félelmetes repülést. Négy nap múlva már Monzában volt, ahol Castellotti próbálta ki a Ferrari Sportot. Ascari megkérte barátját, hogy ő is tehessen néhány kört. Inget és nyakkendőt viselve ült be. A végzetes baleset a harmadik körben érte. Ez 1954. május 26-án történt. Ascari halála egybeesett a Lancia pénzügyi összeomlásával, így részlegesen visszavonult a versenyzéstől, majd meghozta a drámai döntést: vége a versenyzésnek. Július 26-án minden kocsit, motort és alkatrészt összecsomagoltak, Maranellóba küldték, az egészet a Ferrarinak ajándékozta a Lancia. Nem késlekedtek. A módosított, javított D50 (most már Lancia-Ferrari) 1956-ban 5 világbajnoki győzelme közül a negyedik győzeleméhez segítette Juan Manuel Fangio-t .
A Forma 1-es tapasztalatok és a cég Pesentinek való eladása után a versenyzés és a győzelem a magánemberek előjoga lett. Az Aurelia B20 lelépett a színről, és most a kis Appia felé fordultak, mely a GT Zagato változatban verhetetlen volt az 1150 cm3-es kategóriában. 1959-ben jelent meg a Flaminia Sport Zagato, amely megismételte az Appia sikerét a 2500 cm3-es kategóriában. A gyorsasági versenyeken aratott győzelmeket rali győzelmek követték. Piero Frescobaldi először 1962-ben egy Flavia volánjánál indult a Fiori Rally-n. A Lancia vezetés erre a versenytípusra fordította figyelmét. Nem akartak visszatérni egy olyan nagysúlyú kötelezettséghez, mint a Forma 1, ugyanakkor rá akarták irányítania figyelmet utcai autóik gyorsaságára és úttartására. A versenycsapat így újjászületett, a megszokott elefánt embléma és a HF betűszó a nagyfokú megbízhatóság (high fidelity) jelzéseként továbbra is megmaradt. Előbb a Flavia Coupé, majd a Fulvia 2C, a Coupé és a Coupé HF által a győzelmek gyakran és gyorsan jöttek: Tour de Corse, Sanremo Rally (korábban Fiori Rally), RAC Rally. 1972-re a Fulvia Coupé 1600 HF életútja végére ért, de még lehetővé tette Sandro Munari számára, hogy elérje legnagyobb sikerét, (pl. a Monte Carlo Rallyn) és a Lancia elnyerte a rali.
A Stratos adu ásznak bizonyult, és három egymást követő rali világbajnoki címet hozott a Lancia számára 1974-ben, ‘75-ben és ‘76-ban. A kizárólag ralikra tervezett, és a homologizációhoz szükséges 400 példányban legyártott Stratos középmotoros Bertone tervezte sportkocsit egy Dino Ferrari által épített V6-os motor hajtotta. A Lancia 1979-ben a Beta Montecarlo Turboval tért vissza a versenypályára. Ez a kocsi nyerte a márka világbajnokságot két éven keresztül, 1980-ban és ’81-ben. A következő évben ismét sikeres volt a Lancia a rali világbajnokságon a 037-essel. A rendkívül erős B csoportos járművekkel szerzett tapasztalatával a háta mögött, és a 300 lóerősnél nagyobb teljesítményű kocsikat a ralikról kitiltó döntés után, a Lancia leállította a Delta S4 gyártását, és elhatározta, hogy a Delta HF összkerékhajtású gépkocsira összpontosít. Ez 1987-ben történt. Hat éven át uralta a Delta HF 4WD, majd az utána következő Delta HF Integrale, és az Integrale 16V a raliterepeket. Az eredmény hat egymást követő márka világbajnoki cím, hat vezetői világbajnoki cím, 46 győzelem a 66 fordulós világkupa-sorozaton, továbbá megszámlálhatatlan siker az olasz nemzeti versenyeken. Ezt a rekordsorozatot nehéz lenne megdönteni.
Írta Admin - hétfő 05 február 2007 - 18:00:01email valakinek Nyomtatóbarát változat
This site is powered by e107, which is released under the terms of the GNU GPL License.